Reggel eseménytelenül telt,
igaz, már fél héttől megindult a mozgolódást a vonaton, de ettől még nyugodtan
tudtam aludni tovább J.
Kb. fél kilenckor aztán a szükség nagy úr címen felkeltem és felfedeztem a
vonat legkisebb helységét, egész kultúrált…

Reggeli hozott keksz és
icetea, közben esik az eső rendíthetetlenül, a GPS logger eleme kimerült, nem
igazából igaz, a megadott óraszám amit a különböző loggolási intervallumoknál
ír. Ezen a szakaszon nem fogjuk tudni merre haladt a vonat! L

Egyre hidegebb is van, így
előkerült a nadrág szára és a polár pullóver is. A táj egész jópofa, elszórva
sok 1 emeletes ház, kis falvakba tömörülve, szép zöld erdős és mezőgazdasági
területek váltják egymást.

Még mindig vonaton, kis
városkák, falvak váltják egymást, Géza kihasználván a rendelkezésre álló időt
megborotválkozott!!!! A vonaton! Szerinted??? J

Na végre megérkeztünk
Zhangjiajie-be, az eső rendíthetetlenül esett, néhányan mondjuk ki sem léptünk
az állomásról, hiszen a legfontosabb a még hiányzó vasútjegyeink beszerzése
volt. Legalább is a próbálkozás… Végül nagyon jó sikerült, a meglévő jegyünket
is visszaváltottuk, és vettünk helyette egy másik vonatra – ami kb. 3 órával
később indul – hardsleeper (tehát alvó jegyet), majd másnap reggel egy másik
alvós vonattal megyünk tovább Changshatból Guilinbe. Ide a tervezetthez képest
így kb 7 órával később érünk, de legalább a tervezett napon belül érünk aminek
nagyon örülünk!!! Így alig borul a
program.

Miután a vasútjegyek
megvoltak, már csak a Zhangjiajie faluba járó buszt kellett megtalálni. Na ez
persze nem ment olyan egykönnyen mint ahogy a Lonely Planet irta, volt a 6-os
busz ami bevitt a MacDonnald’s-ig (aminek Csenge nagyon örült J ) utána sikerült megtalálni a faluba járó minibuszt
is a buszvégállomáson. Erről sajnos az ömlő eső miatt nem készült kép, pedig
érdemes lett volna J
A busz kb. 1 óra alatt megtette a 30km-t a faluba, mindenhol ahol valaki lengette
a kezét megállt a busz és felvette, vicces, hogy a sofőrön kívül van egy nő is
a buszon aki szedi a pénzt és eligazít. A szállást „gyakorlatilag” megtaláltuk
elsőre, csak mi hittük azt, hogy egy helyi szállás nepper próbálkozik megint
velünk, miután semmi foglalási papírt nem tudott felmutatni, én már gyanakodva
kerestem valami informátort a szomszédos szállásokon, mire hívtak a többiek,
hogy nagy nehezen előszedett valami foglalási e-mail-t. Mit mondjak nem egy
full komfortos lakosztály, de legalább melegvíz van, igaz csak este 20:00-21:00
között. J

Relative
korán nyugovóra tértünk a Hold Ünnep napján miután elfogyasztottuk a Moon
Cake-t és az előírt mennyiségű fertőtlenítő szert (=rizspálinka…) mert másnap
reggel nyolckori indulást terveztünk a várva várt nemzeti parkba, ahol néhány
hónapja az Avatar is járt! 🙂

Vonaton…	Vonatról…	Vonaton…
Minibusz	Zhangjiajie Nemzeti Park látványa	Zhangjiajie Nemzeti Park látványa

Az útvonal (együtt a tegnapi nappal)
http://www.a-trip.com/tracks/view/61187

Follow

Kelés ötkor, indulás hatkor
a szállásról a vonat 6:55-kor indul, a minibusznak alapjárata nem annyira, így
minden kereszteződésnél leáll a motor, egy emberként szurkolt a csapat, hogy
csak az állomásig bírja ki! Kibírta, mi néhány perc után a vonaton. OK akkor
definiálom a néhány percet: először is meg kell keresni az állomás utazási
bejáratát (általában ez az állomás épület közepe). Ott terelő kerítések között
kígyózva, jegyellenőrzésen átesve beléphetünk az állomásra, ahol azonnal egy
csomagátvilágítós biztonsági ellenőrzés következik. Ha ezen túljutunk meg lehet
keresni a vonat számára fenntartott várótermet (előfordulhat, hogy több vonat
számára jelölnek ki egy várót). Itt lehet megvárni a vonat megérkezését a
beszállítás felhívását, majd mikor hívnak újabb jegyellenőrzés a kapunál és
máris lehet menni a peronhoz a vonathoz, ahol már csak a mi kocsinkat kell
megtalálni! Igen logikusan van megcsinálva minden, relative gyorsan is működik,
aki nem utas az gyakorlatilag nem tud eljutni a vonat közelébe.

Következett egy 380km-es
szakasz, kb. – igen nem elírás – másfél óra alatt! A vonat rövid városból való
kijutás után rákerült a saját pályájára és máris elkezdett gyorsulni,
végsebesség: 347km/h. Azt hiszem ezzel megdőlt a földfelszíni sebesség
rekordom! Igen jó élmény volt ennyivel száguldozni, érezni persze semmit nem
lehetett a sebességből, a zaj pedig kb. annyi volt mint egy irodában, ahol
klíma ventillátorát hallani.

Mosolyogva szálltunk le
másfél óra száguldás után a G2016-os „Gaotie” vonatról LuoyangLongmen
állomásnál. Nagy csomagjaink a vállunkon, megcéloztuk a csomagmegörzőt, amit
zárva találtunk, Mégsem cipelhetünk mindent a Buddhista barlangok megnézésekor
ezért próbálkoztunk először a pénztáraknál (mivel ez volt a legközelebb…)
mondták, hogy csomagmegőrző az nincs, mire én, hogy ok, akkor legyen kedves a
walkie-talkieján hivja iziben az állomásfőnököt mert szeretnék beszélgetni
vele, hívta is. Na ő is azt mondta, hogy nincs, erre mondtuk, hogy számunkra
meglepő, hogy egy ekkora „hatalmasvadiújszép” állomáson ne lenne egy iroda ahol
délutánig le tudnánk depózni a cuccainkat, erre előkerült egy helyes rendőr
lány is, aki hihetetlen segítőkésznek mutatkozott, és megkérdezte mit is
akarunk ledepózni, mikor tudattuk, hogy csak ruhák akkor megnyugodott, is
részletesen kifejtette, hogy egyébként nem tudnak felelősséget vállalni a
dolgainkért. (egyébként a rendőr lány volt az egyedüli aki tudott kicsit
angolul a többiekkel a mutogatás és a angol szavak egyvelege alkotta a
kommunikációt). Végül kaptunk egy zárható irodát, aminek a kulcsát bezárás után
nekünk adták, és mondták, hogy „vigyázzunk rá mert csak egy darab van belőle”! J

Most már semmi nem gátolt
meg meginduljunk mai célünk a Longmen Barlangok felé. Elképesztő mennyiségű és
kidolgozottságú buddha szobor egy hatalmas sziklafalból kivésve a Yi folyó partján.
Elképesztő mire voltak képesek az ősök időszámításunk szerint 200-300-tól
kezdve.. A párásság szokás szerint magas, így még nagyobb misztikusságot kapott
a hely. Ez volt túrán során az első helyszín ahol nem kellett rohanni, így
mindenki nyugodtan saját tempójában sétálhatott, fotózhatott, vagy
azonosulhatott a Buddha szellemével.

Mint néhány perc múlva
kiderült erre szükség is volt, Anikó és Zsolt intenzív kamera-keresésbe
kezdett, de nem lett meg. Valószínű a hely miatt is, mindenki megőrizte nyugalmát.
Még egy opció lehet, hogy az állomáson maradt nagy hátizsákokban maradt a
kamera, ami legutóbb a reggeli 346km/h-ás rekord sebességet vette fel.
Legrosszabb esetben a vonaton… Tetszett neki a száguldás!

Épp a templomot néztük mikor
az eső elkezdett intenzíven esni, így a szentély-t és a parkot már némileg
felületesebben néztük, majd visszaindultunk a város és az állomás felé, egy
tisztának látszó étteremben még ettünk egy igen jót, mielőtt a továbbra is
zuhogó esőben nekiindultunk az állomásnak. Miután a taxisok 20ért akartak
elvinni (idefelé 10 volt…) így inkább megvártuk a buszt, ami szumma 7Y-ért vitt
az állomásra, igaz 17 percet várni kellett az indulásra.

Két részre oszlottunk, a
csapat egyik része elment vásárolni 1-2 dolgot az éjszakai vonatra, Csengével,
Zsoltal, bementünk a csomagjainkat kiszedni az irodából, és ellenőrizni a
kamerát. Sajnos nem volt meg, így ismét irány az állomásfőnök. Miután
elmagyaráztuk, hogy melyik vonaton mi történt elővett egy Tetra jellegű
speciális mobil telefont és felhívta a vonatot. Ott meg is erősítették, hogy
megtalálták, kiszámolták, hogy este 9re tudna ideérni a kamera, a főnök az én
jegyemet át is írta volna a következőre, hogy meg tudjam várni a kamerát, csak
sajnos nekünk Zhengzhou-ból másik éjszakai vonat csatlakozásunk volt (ezt is
sikerült elmagyarázni). Hosszú ötletelés után oda jutottunk, hogy Shanghai-i
szállásunkra küldetjük DHL-el, mivel az összes szállás visszagazolás nálam van
kinyomtatva, így relative könnyü volt megadni a címet, a szállást azért felhívtam,
hogy vegye át a küldeményt; Szept. 28-án minden kiderül. Mikor vonatunk
érkezett az állomásfőnök a peronon meglátott, odajött és még bemutatkozott majd
kezet fogott velem: Köszönjük Chang Hai Po állomásfőnök úrnak a hatalmas
segítséget és hogy DHL-el utánunk küldi a kamerát. Mai Filozófiai kérdésem
következik: szerintetek hogy lehet az, hogy egy 1.3milliárd lakosú országban
nem tűnik el egy kamera 1 másodperc alatt, sőt néhány óra után meg is találjuk,
még sőt egy külön kis csapat ember azért dolgozik, hogy visszajusson hozzánk
minél hamarabb, majd végén a „majdnem legnagyobb” problémát az okozza, hogy a
DHL költség 150Y, nálunk meg csak 200Y van és nem tud visszaadni, a
legyintésünket meg nem is igazból érti… ???

Rám még egy „feladat” várt,
hogy a Zhangzhou-i csatlakozás során (ami 1 óra volt) kimenjek az állomásból,
megkeressem a Ticket Office-t és próbáljak jegyet venni Changsha és Guilin
között, kijutni kijutottam, sorra is kerültem, csak sajnos jegy nem volt, még a
vonathoz sem kellett nagyon rohannom.

Némi
fertőtlenítő szer és egy instant tésztaleves a vonaton annyira elálmosított,
hogy a blogírást reggelre halasztottam, hiszen úgyis 13:15-ig a vonaton ülünk
majd.

"Gaotie" Vonat	"Gaotie" Vonat	Hatalmas sziklafalba faragott Buddha
Hatalmas sziklafalba faragott Buddha	Szentély	A jólmegérdemelt leves… 🙂

 Az útvonal (itt van 1 kis hiba, mert a logger lemerült a vonaton, így mi tudjuk, hogy voltunk Changsha-ban a logger pedig nem!!!)
http://www.a-trip.com/tracks/view/61187

Follow

Na a mai nap elég viccesen
indult. Gézával olyan szinten aludtunk el… A többiek ébresztettek,
gyakorlatilag a busz indulásának időpontjában. Két szerencsénk volt: a sofőr is
késett a busszal a dugó miatt és mi pedig képesek voltunk 7 perc alatt
indulásra készek lenni. J
Szerencsére a pandák is alszanak még korán reggel, sőt mint kicsit később
láttuk nem csak korán reggel! A minibuszban nekünk is sikerült ezek után a
pandákhoz vezető utat, őket meghazudtoló pózokban végig aludni!

Nagy szerencsénk volt.
Sikerült előcsalogatni őket, és hozni nekik némi friss bambusz ágat, amit
tőlünk 1-2 méterre fogyasztottak el láthatóan igen jóízűen. Sokkal jobb így
pandákat látni egy menhelyen, mint ha ez az állatkert lett volna, örültünk
döntésünknek, hogy ide jöttünk.

Lindának ma van a
szülinapja, dugiban készülünk mindenféle meglepivel estére…

Egy helyi kis étteremben
lefogyasztott ebéd, szénhidrát raktáraink feltöltését követően a Xi’an
városfalán kerékpároztunk 2.5 órát (kb. másfélre volt tervezve de egy defekt
közbeszólt…) Baromi nagy élmény egy kb. 14 km hosszú falon körbe kerékpározni
egy belső városrészt, kb. 10-20m magasságban. Az idő is szenzációs volt, sütött
végig a nap és 34 fok meleg volt!

Míg mi kerékpároztunk Linda
jegyvásárlással próbálkozott. Egyel közelebb jutottunk, egyet sikerült vennie.

A szálláson a kávézóban jött
össze a csapat, hogy megünnepeljük Linda szülinapját (persze ő ezt nem tudta,
hogy ezért gyűlűnk össze, hihi), volt meglepi torta és szuper holdünnepi Moon
Cake ajándék! J

Az este
során próbáltam az elmaradt blogírást némileg pótolni, mikor is előkerült a két
magyar hölgy akiről már hallottunk a szálláson, elkezdtünk velük beszélgetni
persze: nemrég mentek nyugdíjba így szerveztek maguknak egy száznapos Kína (+Vietnám
mivel max 90 napot lehet Kínában lenni egy belépéssel) túrát. Ők is igen szép
feszített program szerint, gyakorlatilag ténylegesen végigjárják Kínát. Itt is
szeretnék további jó utat és sok élmény kívánni nekik.

Alvó Panda	Alvó Panda	Panda eszik
Kerékpárral a falon	Kerékpárral a falon	Kerékpárral a falon

Az útvonal:

http://www.a-trip.com/tracks/view/60822

Follow

Mindenki megébredt elég
korán a vonaton (6:30 körül) és ezzel jól engem sem hagytak aludni, viszont
érdekes volt próbálkozni utastársainkkal beszélgetni, akik egy kukkot nem
tudnak angolul. A Lonely Planet China Phrasebook-ja némi segítséget jelentett,
de sajnos az ilyen általános beszélgetésekhez nagyon kevés segítség találjható
benne. Annyi kiderült, hogy utastársaink egy család, papa (1968as születésű),
mama, és két húsz éves lányuk, akik ikrek (tényleg hasonlóak, de nem mondtam
volna meg) az egyiknek holnap lesz az esküvője, egy rendőrhöz megy hozzá. Ők is
jól kikérdeztek engem, mikor születtem, mivel foglalkozom, és hogy családos
vagyok-e, ja meg persze, hogy honnan jöttünk, mivel magyarországot kinaul nem
tudjuk így maradt a rajz!. Lehet csinálni kéne egy ilyen általános
beszélgetéshez összeállított kis kézikönyvet???

Kata azt üzeni mindenkinek,
hogy annyira rossz volt a vonat, hogy életében nem aludt ennyit egyszerre (12
óra) J! mivel mást nem
lehetett csinálni! J

Amint kiszálltunk a vonatból
némileg felpörgött minden, mert mint kiderült, automatikusan vártak minket a youth
hostelből, sőt annyira, hogy le is szervezték nekünk erre a napra az agyag katonákhoz
vezető túrát. Megnyertünk magunknak mára egy enyhén katonás idegenvezetőt
szlogenje: „Hello! Excuse me!” A katonák igen hatalmas látvány. Önmagában az
hogy az ásatási területet egyszerűen befedték, így egy (vagyis inkább 3)
hatalmas csarnokká váltak. A mai buszon kb. 30an voltunk ténylegesen a világ
majd összes országából, megint érdekes emberekkel/életekkel lehetett
találkozni: egy pár ahol a lány német, magyar a mamája, de usában élt, egy
ausztrál nyaraláson ismerkedett meg angol pasijával aki ma már a férje, és úgy
döntöttek, hogy kitelepülnek Ausztráliába. Az oda vezető úton pedig megnéznek
mindent ami érdekes lehet, most épp Kínában töltenek annyi napot amennyi ideig
tetszik és van mit megnézni!

Az esténket Lindával a
vasútállomáson töltöttük, próbáltunk jegyet venni, na ez nem sikerült, viszont
ismét közelebb kerültünk a Kínai vasút kiismerhetetlen logikájához és a helyi
vasútjegy vásárlási szokásokhoz. Legalább is ebben bíztunk! Újabb próba holnap!

Visszatérvén
a hostelbe a többiek már tűkön ültek, hogy felfedezhessük környékünket este is,
esetleg harapjunk valamit az utcán! Így is lett, egy utcai „biciklis” árusnál
süttettünk magunknak tésztát zöldségekkel (kb. 6 Yuanért). Nagyon finom volt
(ÁNTSZ nem tudom mit szólt volna, azért hogy ne kelljen mosogatni, a normál
tányért beteszik egy steril nejlonba, arra teszik az ételt, majd a nejlont
kidobják róla, így mindig tiszta és steril minden! Kezdem én is elhinni amit
nem a kínaiak találtak föl az nem is létezik! J ) Pusztán
elővigyázatosságból néhány koktéllal fertőtlenítettünk még az éjszaka folyamán
Csengével a szállás bárjában (neve: Park Qin lehet like-olni a facebook-on,
full nemzetközi hely!).

Utastársak	Agyagkatonák	Agyagkatonák
Agyagkatonák	Próbálunk vonatjegyet venni	Vacsora az utcán

Follow

Datongi szállodánk nagyon kellemes volt. Kedvünket már előre csak az egész éjjel ömlő eső szegte. Úgy látszik maradt még a monszunból erre a tájra is (egyébként csak egy normális hidegfront vonult át éjszaka, zivatarok és eső kíséretében, alapvetően jót is téve nekünk, de erről majd később…) Sikerült is volna egy nagyon jót aludni, ha nem kellett volna 6:15kor kelni. Pakolás, reggeli (merthogy az is volt a szállodában) után leraktuk csomagjainkat a szállodai megőrzőben, majd mivel az eső kezdett alább hagyni, a Yungangi barlangok buszos (értsd: tömegközlekedéssel) való megközelítése mellett döntöttünk (a szállodai taxisok legnagyobb bánatára J ). A recepciósokkal akkurátusan leírattuk kínaiul az átszálló végállomás nevét, a Yungang Shi Ku-t kínai karakterekkel, hogy csak lobogtatni kelljen. Előző nap délután óta próbáltunk pontos információt szerezni arról, mellik busz is visz oda, de 100%-ig hihető választ senki nem tudott adni (a Lonely Planet által elmített közvetlen 3-2 az nem létezett). Maradt tehát az állomásról induló 4-es busz a másik végállomásig (amit nem sikerült felismernünk, de a sörőr éber volt mert kb 1 megálló megtétele után megkérdezte „mi a rákot keresünk mi még itt???” és hatalmas karlengetésekkel letessékelt a buszról, mindamellett mutatta a visszafelé követendő irányt is. Egy kis reggeli séta Datong ezen kerületében úgyis ritkán ismételhető, így nem álltunk ellen! J Visszatérve a másik buszvégállomásra (amit úgy lehet elképzelni ha nálunk egy normál buszmegállóra gondolunk ahol kb 2 hete nem jött busz és néhány száz ember már összegyűlt) lobogtattuk papírunkat a felirattal és a busz számával (3-1) amire fel kéne szállnunk! Erre ők lelkesen „mondták”, hogy az éppen bent álló 17-es nekünk teljesen jó! Na ezt nem igazából értettük, de végül mellénk csapódott két egyetemista angol nyelvet már látott lány akik biztosították, hogy a 17-es márpedig jó lesz, sőt ők is azzal jöttek, fel is szálltunk vagy százan a hetven személyes buszra, de végül is jól éreztük magunkat, mert láttuk előttünk a célt, Buddha szobrait a barlangokban. Közben kikérdeztük, a lányokat, hogy mi is van a 3-1-es busszal? Azt mondták, hogy az éjjeli eső elmosott utakat, így az nem jár. Szóval igen, itt a városokban a csatorna az nem igazából ismert fogalom, ha esik az eső akkor az az utcán hömpölyög amerre csak akar, és ott áll meg bokáig, ahol éppen csak akar. Meg persze mossa le a fél domboldalt. Így részben nekünk nagyon jót téve mert levegő párássága jelentősen csökkent, így a látástávolság nőtt, sokkal szebb fotókat lehet készíteni, viszont veszélyeztette kijutásunkat azzal hogy elmosta az utat (hatalmas tócsákat még láttunk is amit mindenki próbált kerülgetni). Jó is lett volna minden már a 17-es buszon, amíg neki nem mentünk egy kisbusznak, így megálltunk az út közepén és vártunk, vártunk, vártunk. Mígnem meg nem untuk nagyon – a helyiek teljesen nyugodt viselkedését – és a várakozást. Leszálltunk erről a buszról próbáltunk taxit fogni. Egyet sikerült is relative gyorsan, de hetünknek kettő kellene… Segítőink még mindig velünk, megállt egy közepes busz amiről kiderült, hogy 3-1 (mégis tud járni), felpréseltük magunkat erre segítőinkkel együtt. Ezen a buszon is hatalmas volt a hangulat (szerintem)! J Leszállva az barlangok előtti elágazásnál már csak egy helyi nyitott minibusztranszferrel kellett eljutnunk a Barlangokhoz. Önkéntes kísérőink a bejáratig velünk voltak, nagyon megköszöntük nekik a segítséget, majd bementünk, hogy a Buddhizmus szellemisége megérinthessen minket. Az általuk rajzolt térképvázlat szerint kezdtük a bejárást (kárvolt… hallgatni kellett volna a Lonely Planet-re, mert ott az írták, hogy fordítva…) a kalandos buszozás miatt kissé rövidült időben. Mindenesetre egyik ámulatból estünk a másikba, Sakyamuni az 5. barlangban. Hatalmasságával nyűgözött le. A többi barlangban is rengeteg buddha szobor, a barlang kövéből kifaragva. A barlangokat tartalmazó fal látványa is egyszerűen csodás! (sajna a központ barlang szentélyekben lévő szobrokat pont nem lehetett fotózni (1-2 lopott kép talán sikerült). Úgy gondolom csapatunk bármely tagja nevében mondhatom, hogy mindenképpen megérte ezt a csodát megnézni, és visszaemlékezni három évvel ezelőtti túránkra ahol még közelebb voltunk a működő buddhizmushoz. Igazán kár, hogy nem úgy terveztük, hogy akár 1 teljes napot eltöltsünk itt. Jó lett volna leülni, élvezni a látványt és a gondolatokat!

Arról sem írtam még, hogy általában elég „érdekesen” nézek ki, hátamon a kis hátizsák (esőkabát, esőnadrág és a technika egy jó nagy része, netbook, töltők, hangrögzitő), elöl-oldalt pedig a karácsonyra kapott szuper fotós övtáska, ami nagyon jó, belefér mind a 3 optika, a mikrofon, a tartalék akkuk és a kártyák, nagyon örülök neki, hogy kaptam… 😉 , meg még persze viszem a kis statívot is (persze néhányan nem néznek teljesen normálisnak, de megnyugodtam mert pl. a falon is találkoztam hasonló „nem-normális” kollégával!

Visszafelé – a változatosság kedvéért – egy sokadik busszal (37-es) tértünk vissza Datongba, ahonnan már a jól ismert 4-es busszal, kb. a reggeli idő fele alatt már a szállásunkon is voltunk. Gyors ebéd (tésztaszeletelés forró vízbe…), a csomagok összeszedés után célba vettük az állomást, ahonnan a következő „szálláshelyünk” és a következő kb. 16 óra kötelező programja indult. Ezt a bejegyzést is erről a vonatról írom, helyi idő szerint 23:30 körül. Kalandok itt is voltak: kommunikációs próbák kínai utastársainkkal (honnan jöttünk, mikor születtem, stb.), szénnel működő vízforraló boiler, „nem annyira illatos lábú” – magyarul ROHADT büdős! utastárs Géza „kabinjában”, instant tésztaleves elkészítése és elfogyasztása szerintem ezekről majd a személyes beszámolókban. Most épp áll a vonat. Egyenletes horkolás és szuszogás hallatszik minden irányból, néha valaki elhalad a folyósón, rövid dudaszó és meg is indulunk, jaaa, hogy ez „……….. alsó” megállóhely volt! Jó éjszakát!

Datong Közlekedési Vállalat	Datong Közlekedési Vállalat	Sakyamuni
Buddha outside	Buddha outside	Ebéd
Vonaton…

 Az útvonal>
http://www.a-trip.com/tracks/view/60821

Follow

Nagy erőfeszítések árán
leimádkoztam magam a vonatról, a 6:48-as érkezés után. Mivel szállásunk
gyakorlatilag az állomással szemben volt, így néhány perc alatt meg tudtunk
szabadulni a csomagoktól. Az állomáson „leszólított” minket a CITS (állami
utazási iroda) egyik ügynöke, jól is tette, mert végül is ő nyert, ő
szervezhette meg mai napunkat a Fűggő Kolostorokhoz és Muta-ba, a világon
egyedülálló (méretű) fa pagodához. Sikerült alkudnunk kb. 10%-ot, így mindjárt
versenyképes lett az ár akár a tömegközlekedéssel is!! 9kor indultunk egy
mikrobusszal, kb. 1.5 óra autózás után érkeztünk meg a kolostorokhoz.
Elképesztő, ahogy az szerzetesek köteleken függve, mindenféle rönk segítségével
a szikla falra erősítették az építményeket. A Buddha szobrok is nagyon szépek
voltak és legalább ezeket lehetett fotózni is! Egy gyors kínai ebéd után
(tényleg kínai volt, itt a belső turizmus is igen erős és az összes kínai busz
is itt állt meg ebédelni!) tovább buszoztunk Muta felé, hogy meg tudjuk nézni
fa pagodát, csak a második emeletig lehet felmenni, a kilátás „érdekes”: a
modern nemrég épült lakópark, és szegénynegyed egy képben! A Pagoda egyébként
tényleg impozáns, 67.31m magas és 30.27m átmérőjű, 1056ban épült, kizárólag fa
felhasználásával (még fém szög sincs…) Sakyamuni Buddha gyönyörű és hatalmas
szobrát sajnos nem lehetett lefotózni, így ezt nem fogom tudni megmutatni.
„Érdekes” volt látni a 3 vallás megjelenését egy helyen… Az egész tartományban
nincs ennél magasabb (műemlék) épület, mivel nagyon bűszkék ennek létére és
ezzel is szimbolizálják ezt, hogy nem építenek nagyobbat!

Újabb 1.5 óra minibuszozás
után visszatértünk Datongba szállásunkra. Próbálkoztunk a hiányzó vasútjegyek
megvételével, sajnos sikertelenül, a pénztáros persze nem igazából tudott
angolul, szerencsére találtunk diákokat akik segítettek fordítani, nagy nehezen
sikerült elmagyarázni nekik számunkra, hogy minden vasútállomás kap x db
vasútjegy kontingenst minden vonatra, mivel amire jegy kéne teljesen már
országrészben van itt kevés jegy jut, így mindegyik vonatra azt adta a gép,
hogy nincsen jegy. Csak kicsit izgulunk, minden következő állomáson
próbálkoznunk és reménykednünk kell, hogy lesz jegy!

A többek részben pihenéssel,
részben az esőben sétával töltik Datongi estéjüket. Én is pihenni készülük,
mindjárt a blog és fáradtságom miatt én is maradtam….

Holnap a
Yungan Barlangokat keressük fel, kora reggeli indulással, mivel vonatunk
1640-kor indul Xian-ba (így holnap este szintén nem lesz internet elérhetőség).

Vonat – Hardsleeper	Fűggő kolostor	Fűggő kolostor
Fűggő kolostor – Buddha	Muta – fa pagoda	Vidám Buddha

A megtett útvonal:
http://www.a-trip.com/tracks/view/60591

Follow

Ma kicsit hektikus reggelre
ébredtünk, mivel össze kellett pakolnunk a szobából kiköltözni mert egy
éjszakai vonattal utaztunk tovább Datongba. Irány tehát a mai tervnek
megfelelően a nyári palota, szerencsénk volt mert időközben megépült egy újabb
metró vonal (a 2009es könyvhöz képes és ahoz képest, hogy Linda tavaly itt járt
és akkor még nem volt…). Így sikerült néhány átszállással eljutni a nyári
palotához. Azt kell mondjat tudtak élni! J Egy hatalmas park, hatalmas tóval, pavilonokkal,
séta utakkal. A hercegnőnek nem lehett sok gondja az életel, és gondolom neki
nem gyalog kellett felmásznia baromi meredek lépcsőkön a 30fokban és 95%
páratartalomban (15kg fotósfelszereléssel a hátán J). Mindenesetre lenyűgöző volt, kár hogy a látást –
szokás szerint – korlátozta a párásság. Mivel a nyáripalotában relative sok
időt eltöltöttünk, így a napra betervezett Lámatemplomot átugrottuk a
programban és egyenesen az ég templomához metróztunk, miután egy utcai
kifőzdében éttünk néhány jó falatot… (nekem már úgyis mindegy cimszóval). Közben
lekoordinátuk Anettékkal (egyik nagyon régi ismeről lánya aki barátjával épp
Pekinben tartózkodott), hogy csatlakozunk egymáshoz a délután folyamán egy
Pekingi kacsa kóstolóra. Így is lett, miután végig vánszorogtam az ég
templomát, ami a város szíveben valószínütlenül hatalmas parkban található. Az
ég templomában végezték az áldozatok bemutatását a kedvezőbb termés és a jó idő
reményében.

Tervezett találkozónk előtt
elkezdett esni az eső, ami az egész este folyamán csak az intenzitásán
változtatott. Ez persze nem szegte kedvünket a kacsa lelőhely felkutatásában és
a megrendelt kacsa elfogyasztásában. Megint csak meg kellett állapítani, hogy
tudtak élni az öregek (egy évszázaddal ezelőttig csak királyok éhettek ilyet, ez csak akkor változott mikor
munkanélküli királyi séfek éttermeket alapítottak Peking körül). Nagyon jó volt
az is, hogy Anettékkel tudunk beszélgetni kicsit, meséltek a vasutas
tapasztalataikról is. Erre pedig igencsak szükségünk volt mert kicsit izgulva
vártuk az éjjeli indulást Datongba, a Pekingi Nyugati pályaudvarról amit
metróval közvetlenül nem lehet megközelíteni csak 1.5 km gyaloglással a
legközelebbi metrómegállótól (az már csak hab volt a tortán – vagyis inkább víz
– hogy ömlött az eső! Vonatunk
úgynevezett Hard Sleeper kategória volt, ami az európai couchettes-re hasonlít
a legjobban (6 utas egy „fülkében”, 3 szinten, aminek nincs ajtaja a
folyosóra). Az egész napi „menés” (minden területen! J ) után engem már semmi nem zavart, kicsit olvastam,
készültem a másnapra, majd simán végig aludtam az éjszakát, még hajnali
érkezésünkkor gondoltam is hogy megyek még egy kört…

A metroról nem írtam még
részletesen, a lényeg, hogy a vonalak nagyon ki vannak találva, az egész
járatszervezés, vonalszervezés, a bejutás az állomásokra, az aluljáróból a
felszínre jutás is hatalmas ötletekkel van segítve. Az itteni fejlesztők
valószinü elmentek Londonba, Párizsba, New Yorkba és minden jó ötletet
ellestek. ’ dolgot nem tudtam megszokni: minden bejárat előtt egy csomag
ellenőrzésen kell átmenni (mint a reptéren), ez napi sokszori metrózás esetén
már kissé idegesítő tud lenni… Értem én, ránk vigyáznak. Egy jegy egyébként 2Y
ami kb. 70Ft. A szerelvények néha tömöttek, de klimatizált mind, minden tiszta
és rendezett.

metro	Nyári Palota	Ebéd az utcán… 🙂
Ég temploma Temple of Heaven	Készül a Pekingi Kacsa	Pekingi Kacsa

Akik kiváncsiak a megtett útvonalra (a metró természetesen egy nagy ugrás lesz, mivel a föld alatt nincs GPS 🙂 )
http://www.a-trip.com/tracks/view/60590

Follow

Reggel 740re jött értünk a
minibusz Laura nevű helyi idegenvezető és egy állandóan telefonáló és
száguldozó sofőr nő. Az eredeti programhoz képes némi változás lett, mert végül
nem Badalingnál néztük meg a falat hanem Mutianyunál mert ezzel volt
összekapcsolható a Sacred Way út, ami egy szenzációs út ami eredetileg a Ming
sírokhoz vezet (egy 36 kőszobor állatokkal övezett út). Útközben megálltunk egy
Jade gyárban, itt az a szokás, hogy a csoportokat minden túra során elviszik
valami gyárba, teaházba, selyemmúzeumba, stb. Mutianyunál a fal töve szokás
szerint tele mindenféle árussal, akik gyakorlatilag még azt is rád akarják
sózni ami nincs is náluk készletet! (lehet ide kéne küldeni az üzletkötőket
tanulni???) Kicsit sumákoltunk magunkhoz képest, mert a falra felvezető utatat
nem gyalog tettük meg hanem libegővel mert mindössze 1óra 45 percet kaptunk
Laurától a falszakasz bejárására. Igaz már nem vagyok annyita sportos mint
régen, de szerintem akkor is kb 1 teljes napra lenne szükség arra, hogy az itt
bejárható szakaszt normál tempóban (értsd a pulzusod ne 180legyen…) meg
lehessen nézni. Na mindegy legalább maradt valami legközelebbre is J. A fal egyébként nem olyan „nagy” mint azt mondják,
átlag 6.5m széles és 7m magas. Viszont annál hosszabb (kb. 10000km). Persze van
ahol már kicsit „le van pusztulva” ezért nekünk csak egy kb. 2km-es szakaszt
mutattak be. Ez igen impresszív volt, bár magas párásság miatt a mint táj nem
volt olyan nagyon szép, sajnos alig lehett látni valamit. Egy ausztrál pár
elmondta, hogy télen nagyon szép mikor hideg és kevés hó is van, akkor nagyon
tiszta az idő, és a kezdeti fázásra is nagyon jók azok a meredek szakaszok,
ahol most majdnem kiugrott a pulzus a helyéről!

Egy fal alatt étteremben
közben készült az ebéd, ami leszámítva a tofus tálat igen nagy sikernek volt
kitéve (semmi nem maradt meg!). Ebéd után sofőrünk csak lassított (mert persze
megint késésben voltunk), hogy be tudjunk ugrani a minibuszba, és irány a
selyemgyár és a teaház. A selyemgyár felé vezető út nyugodt szunyókálással telt
a buszban, egy kis tuktuk baleset látványára emlékszem… Szegény szanaszéjjel
hevert a sok zöldség!

A selyemgyárban bemutatták a
selyemhernyó életének 25 napját, majd a bábozódást és az így keletkező selyem
„tojásokat”, amiket összetörve kihullott az elpusztult és kiszáradt hernyó (na
jó nem egy szép látvány, és a szaga…) viszont a selyemből készült ágynemű és
paplan igen jól nézett ki, nem is beszélve az mindenféle a ruhákról,
szőnyegekről és anyagokról. Selyem után tea! A Dr. Tea teaházba invitált meg az
állam, hogy megtanítsa, hogyan is kell rendesen a. elkészíteni b. elfogyasztani
az igazi kínai teákat. Nagyon figyeltünk, mindent megtanultunk: szürcsölni,
’enni’, és vagy csak úgy póriasan inni a teákat. Természetesen a teázás után
lett volna lehetőség több száz féle teából vásárolni, minden egyéb szükséges
teázási kellékkel egyetemben.

A teázás után „rábeszéltük”
a guide-unkat, hogy mi nem mennénk vissza a szállodába, így kb. a következő
utcasarkon kitesséleltek minket a buszból, és megmutatták, hogy merre van az
arra: mégpedig a madárfészek stadion és jégkocka úszókomplexum. Ja hogy az
olimpia két éve volt? Meg hogy a tv-ben hányszor láttam? Hány hajnalt töltöttem
ezzel anno a tv előtt??? Na sebaj! Így élőben ez elmondhatatlan, leírhatatlan.
Az egész odavezető tér mérete, az olimpiai park mérete, a stadion látványa
ahogy a 30fokban és a kb 95% páratartalom okozta párásságban a sziluettje
feltűnik. Ez egy csoda! Még inkább irigykedtünk azokra akik két évvel ezelőtt
itt lehettek és élőben nézhették végig a versenyeket.

Kellőképpen lefáradva újabb
kilóméterekkel gyarapítva lábainkat tértünk vissza a szállásra majd lepakolás
után mentünk „a sarki kifőzdébe” vacsorázni (akik figyelik a programot a
pekingi kacsa holnap teszi tiszteletét!) ahol nekem konkrétan sikerült egy Pork
Noodle Soup (Malac tészta leves)-t ennem, sörrel 11Yuan-ért (ez kb 350Ft…).

Most a szobámban töltöm a le
képeket, töltöm az akkukat és írom a Blogot (persze miután megcsináltam a
munkából kapott házi feladat riport megírását.)

Holnap a terv szerint a
Nyári Palota és Láma templom van soron, majd éjjel vonatra szállunk Datongba, a
vonaton gyanítom nem lesz internet, úgyhogy holnap ne várjátok a blogot!

Sacred Way/Ming Sírok	Sacred Way/Ming Sírok	A fal@Mutianyu
A fal@Mutianyu	A fal@Mutianyu	A fal@Mutianyu
Ebéd	TukTuk baleset	Selyemgyár, selyemágy 🙂 (na nem ilyenben alszunk…)
Dr. Tea	Bird’s Nest Stadium	Csapatunk
Icecube…	Birds’ nest..	6Yuan-os vacsi!!!

A mai GPS track:
http://www.a-trip.com/tracks/view/60449

Follow

Hajnali landolás után,
gyakorlatilag napkeltekor szeltük át a várost taxival a szállásunkra ami Dongsi
metró állomás mellett található. Azonnal eljött az első kommunikációs feladat,
hogy nem akarunk ingyen itt aludni csak meg kell várnunk amíg kinyit a bank
(9:00), hogy tudjunk pénzt váltani, a kommunikáció még kicsit nyögvenyelősen
ment, így csak 100USD letét segítette az azonnali szobához jutásunkat. A bank
tényleg 9kor nyitott, volt sok-sok alkalmazott, egyik segített a formot
kitölteni, a másik irányított, a harmadik csak őrködött, és így tovább, a
lényeg kaptunk sok-sok helyi pénzt amiből vissza tudtunk menni a szállásra, én
visszakapni a 100USD-met (ami persze azért nem volt ennyire egyszerü mert az
éjszakai személyzet közben hazament, úgyhogy magyarázni kellett!)

Összeszedtük cuccainkat és
az eredeti program szerint, különváltunk Lindával elmentünk a vasútállomásra
megpróbálni megvenni annyi jegyet amennyit csak lehet. Ez gyakorlatilag
sikerült is, egy-két apróságtól eltekintve minden vonat megvolt amit kinéztünk.
Azt persze nem meséltem el, hogy az állomáson odamentünk a kb 70. pénztárhoz,
megkérdezni, hogy merre található az ilyen tanulatlan külföldiek számára
fenntartott pénztár (aminek létezéséről egy kínai vasutas blogban olvastam még
otthon…), mondta a néni, hogy 10-es, na igen az előző és a 10es között volt
vagy 350m, ahovál persze a trükkösebb
helyiek is beálltak, így csak kb 45 percet álltunk sorba. Ez idő alatt a
többiek egy observatóriumot néztek meg. Miután csatlakozunk hozzájuk, irány a
Tiananmen tér és a Tiltott Város. Na szóval ez kb két nap alatt megnézhető
valami J hát nekünk nem
sikerült megnézni egy délután alatt.

Azt sem meséltem még, hogy
közlekedésre amikor csak lehet a metrót próbáljuk használni, nagyon jól meg van
csinálva az egész rendszer, sűrűn járnak, érhető, van sok vonal (egy
szárnyvonalat csak az olimpia miatt építettek meg…). Meg végül csak megismerjük
ezáltal hogy utaznak a helyiek.

Este nem messze
szállásunktól találtunk egy „helyinek” kinéző helyet, ahol én kipróbáltam a
„Hot Pot”-t (forrásban tartott csípős ízesítésű leves) ebbe kell bedobálni a
kikért „alapanyagokat” pl. sonka, zöldség stb. ami ebben a lében hirtelen megfő
és innen kihalászva lehet megenni. Igen jókat ettünk, főleg, hogy mindenki
rendelt valami rendeset, csak azt nem vettük figyelembe, hogy az itteni adagok
hatalmasak!

Korán
lefeküdtünk – igazából bedőltünk az ágyba – a sokórás utazás, fentlét okán.
Persze az utazási iroda még kb. 23órakkor ránk csörgött és nekünk elárulta,
hogy a 7 órási indulás másnap a falhoz 7:40 lesz.

Vasútállomás	Sor a jegyért	Tiananmen Tér
Tiltott Város	Tiltott Város	Tiltott Város
Hot Pot	Hot Pot

Follow

Megerkeztunk, egyelore a szalloda geperol egy rovid post, ha sikerul a netbookomat beizzitani jon egy hosszabb post is!

A repülésünk útvonala:

http://www.a-trip.com/tracks/view/60358

Follow