Xi’an első nap – Agyagkatonák

Posted by Sandor Maracsko on 2010.Sep.19

Mindenki megébredt elég
korán a vonaton (6:30 körül) és ezzel jól engem sem hagytak aludni, viszont
érdekes volt próbálkozni utastársainkkal beszélgetni, akik egy kukkot nem
tudnak angolul. A Lonely Planet China Phrasebook-ja némi segítséget jelentett,
de sajnos az ilyen általános beszélgetésekhez nagyon kevés segítség találjható
benne. Annyi kiderült, hogy utastársaink egy család, papa (1968as születésű),
mama, és két húsz éves lányuk, akik ikrek (tényleg hasonlóak, de nem mondtam
volna meg) az egyiknek holnap lesz az esküvője, egy rendőrhöz megy hozzá. Ők is
jól kikérdeztek engem, mikor születtem, mivel foglalkozom, és hogy családos
vagyok-e, ja meg persze, hogy honnan jöttünk, mivel magyarországot kinaul nem
tudjuk így maradt a rajz!. Lehet csinálni kéne egy ilyen általános
beszélgetéshez összeállított kis kézikönyvet???

Kata azt üzeni mindenkinek,
hogy annyira rossz volt a vonat, hogy életében nem aludt ennyit egyszerre (12
óra) J! mivel mást nem
lehetett csinálni! J

Amint kiszálltunk a vonatból
némileg felpörgött minden, mert mint kiderült, automatikusan vártak minket a youth
hostelből, sőt annyira, hogy le is szervezték nekünk erre a napra az agyag katonákhoz
vezető túrát. Megnyertünk magunknak mára egy enyhén katonás idegenvezetőt
szlogenje: „Hello! Excuse me!” A katonák igen hatalmas látvány. Önmagában az
hogy az ásatási területet egyszerűen befedték, így egy (vagyis inkább 3)
hatalmas csarnokká váltak. A mai buszon kb. 30an voltunk ténylegesen a világ
majd összes országából, megint érdekes emberekkel/életekkel lehetett
találkozni: egy pár ahol a lány német, magyar a mamája, de usában élt, egy
ausztrál nyaraláson ismerkedett meg angol pasijával aki ma már a férje, és úgy
döntöttek, hogy kitelepülnek Ausztráliába. Az oda vezető úton pedig megnéznek
mindent ami érdekes lehet, most épp Kínában töltenek annyi napot amennyi ideig
tetszik és van mit megnézni!

Az esténket Lindával a
vasútállomáson töltöttük, próbáltunk jegyet venni, na ez nem sikerült, viszont
ismét közelebb kerültünk a Kínai vasút kiismerhetetlen logikájához és a helyi
vasútjegy vásárlási szokásokhoz. Legalább is ebben bíztunk! Újabb próba holnap!

Visszatérvén
a hostelbe a többiek már tűkön ültek, hogy felfedezhessük környékünket este is,
esetleg harapjunk valamit az utcán! Így is lett, egy utcai „biciklis” árusnál
süttettünk magunknak tésztát zöldségekkel (kb. 6 Yuanért). Nagyon finom volt
(ÁNTSZ nem tudom mit szólt volna, azért hogy ne kelljen mosogatni, a normál
tányért beteszik egy steril nejlonba, arra teszik az ételt, majd a nejlont
kidobják róla, így mindig tiszta és steril minden! Kezdem én is elhinni amit
nem a kínaiak találtak föl az nem is létezik! J ) Pusztán
elővigyázatosságból néhány koktéllal fertőtlenítettünk még az éjszaka folyamán
Csengével a szállás bárjában (neve: Park Qin lehet like-olni a facebook-on,
full nemzetközi hely!).