A gyalogtúra második napja

Szerettem volna korán felkelni és az elefánt tábor reggeli ébredő életét lefotózni, de úgytűnik a busz klíma hatása, plusz a hideg éjszakák hatása rajtam is kijött! 🙁 Igen rendesen meg voltam fázva, így a hideg “ágyból” nem esett volna jól a méghidegebb külvilágba felkelni. Most az egyszer hagytam otthon szuperkönnyű 230 hosszú Hannah hálózsákomat, gondolván arra, hogy Thaiföldön úgyis jó meleg lesz, na ezt jól benéztem!
Mindenesetre nagyon jól esett a forró reggeli tea, néhány fotó azért sikerült! 🙂 Pakolás (well én a fejlámpámon kivül semmit nem pakoltam ki), majd indult az elefántok fürdetése, és mivel nekem még maradt banán tegnapról, így kifejezetten szerettek az elefántok. 🙂
A fürdés nem volt túl hosszú – hideg volt a víz na, egykét marharépa turista kedvéért én sem áztattam volna magam túl sokáig – Daphne volt a legkönnyebb, ő elefántolt vissza a táborba, a mázlista!! 🙂

Elbúcsúztunk a kétnapos túra csapatától és Jack Sparrow-tól és elindultunk a kocsikhoz, itt jól betereltek minket az eredeti kocsibeosztás szerint, aminek nagyon örültünk mert a Baszkok nagyon jó fejek! 🙂 Az autózás alatt azt kell ilyenkor érteni, hogy egy kisteherautó raktere nagyjábol le van ponyvázva, be van padozva és mi ott utazunk! Nevetősen, viccelődősen telt az utunk a vízesésig. Itt újabb búcsúzkodás vette kezdetét, de hamarosan megindultunk a vízeséshez, ahol canyoningolni is lehetett egy rövidet, amit persze én sem hagyhattam ki, bár az én mércém szerint hideg volt a víz (nagyon pici na!)! Furcsa volt neoprén ruha és cipő nélkül a vízesésben csúszkálni de senkinek nem lett semmi baja (a mi csapatunkból… Két másik csapatban voltak emberkék akik ruhástól, telefonostól canyoningoltak, amikor ráléptek a nedves sziklára ami rendesen csúszott! 🙂 Szerencsére nagy bajuk nem lett, bár igencsak rosszul nézzett ki amik fejjel lefelé akadtak meg a sziklában, a víz meg zubogott át rajtuk.

Épp indulni készültünk fel a Lahu törzsi faluba, Kup Kan-ba, mikoris megérkezett a két napos csapat, rábeszéltük őket a canyoningra, majd ténylegesen – már csak integetve – de harmadszor is búcsút vettünk tőlük! Irány az őserdő, irány 1070m! A páratartalom mit sem csökkent tegnaphoz képest, jól szolgált, hogy a PET flakon camelback-hez a cső mindig a hátizsákban van, bár néha a hűtéshez már ez is kevés volt. Az őserdő, a növényzet, a kilátás a környező dombokra, falvakra (asszem: Pa Deng) páratlan volt, végre találtam pókokat is, túl nagyon nem voltak…



A falusi szálláshely egy igazi bambusz ház volt (N19 14 35.37 E098 49 48.4), gyakorlatilag a fő gerendák kivételével minden – a padló, a padlót tartó gerenda, a falak, a tetőléc – bambuszból volt, a hely 7-11 “vegyesbolt” tulajdonosáé volt. A gyerekek érdeklődőek az idegenekkel, a szülők pedig nem igen foglalkoznak velünk, végzik a dolgukat.


A ma esti vacsi a Guide-unk, Tom, és lengyel segítője, Agnieszka által elkészített a Red Curry volt, uborka omlettel, a “vicces gomba” későbbre maradt… miközben mi vacsiztunk, Tom Thai nótákat gitározott és énekelt.


Naplementekor a fények varázslatosak voltak 1080m-en.


Még javában emésztettünk mikor megjelent a helyi gyereksereg performance-t tartani nekünk, énekeltek, táncoltak, némelyük népviseletben, a végén meg kaptak kis honort tőlünk!
Bár igencsak hideg volt és a megfázásom csak romlott, kiköltöztünk a teraszra a “tábortűz” mellé, beszélgettünk, viccelődtünk, Tom mesél magáról, a munkájáról, mindíg szólt a gitár valakinek a kezében. A végén megsült a vicces gomba is. amiből én már nem vettem ki a részem, hanem angolosan távoztam a bemelegítendő ágyam felé!