browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Kalandok Napja – LuoyangLongmen

Posted by on 2010.Sep.21

Kelés ötkor, indulás hatkor
a szállásról a vonat 6:55-kor indul, a minibusznak alapjárata nem annyira, így
minden kereszteződésnél leáll a motor, egy emberként szurkolt a csapat, hogy
csak az állomásig bírja ki! Kibírta, mi néhány perc után a vonaton. OK akkor
definiálom a néhány percet: először is meg kell keresni az állomás utazási
bejáratát (általában ez az állomás épület közepe). Ott terelő kerítések között
kígyózva, jegyellenőrzésen átesve beléphetünk az állomásra, ahol azonnal egy
csomagátvilágítós biztonsági ellenőrzés következik. Ha ezen túljutunk meg lehet
keresni a vonat számára fenntartott várótermet (előfordulhat, hogy több vonat
számára jelölnek ki egy várót). Itt lehet megvárni a vonat megérkezését a
beszállítás felhívását, majd mikor hívnak újabb jegyellenőrzés a kapunál és
máris lehet menni a peronhoz a vonathoz, ahol már csak a mi kocsinkat kell
megtalálni! Igen logikusan van megcsinálva minden, relative gyorsan is működik,
aki nem utas az gyakorlatilag nem tud eljutni a vonat közelébe.

Következett egy 380km-es
szakasz, kb. – igen nem elírás – másfél óra alatt! A vonat rövid városból való
kijutás után rákerült a saját pályájára és máris elkezdett gyorsulni,
végsebesség: 347km/h. Azt hiszem ezzel megdőlt a földfelszíni sebesség
rekordom! Igen jó élmény volt ennyivel száguldozni, érezni persze semmit nem
lehetett a sebességből, a zaj pedig kb. annyi volt mint egy irodában, ahol
klíma ventillátorát hallani.

Mosolyogva szálltunk le
másfél óra száguldás után a G2016-os „Gaotie” vonatról LuoyangLongmen
állomásnál. Nagy csomagjaink a vállunkon, megcéloztuk a csomagmegörzőt, amit
zárva találtunk, Mégsem cipelhetünk mindent a Buddhista barlangok megnézésekor
ezért próbálkoztunk először a pénztáraknál (mivel ez volt a legközelebb…)
mondták, hogy csomagmegőrző az nincs, mire én, hogy ok, akkor legyen kedves a
walkie-talkieján hivja iziben az állomásfőnököt mert szeretnék beszélgetni
vele, hívta is. Na ő is azt mondta, hogy nincs, erre mondtuk, hogy számunkra
meglepő, hogy egy ekkora „hatalmasvadiújszép” állomáson ne lenne egy iroda ahol
délutánig le tudnánk depózni a cuccainkat, erre előkerült egy helyes rendőr
lány is, aki hihetetlen segítőkésznek mutatkozott, és megkérdezte mit is
akarunk ledepózni, mikor tudattuk, hogy csak ruhák akkor megnyugodott, is
részletesen kifejtette, hogy egyébként nem tudnak felelősséget vállalni a
dolgainkért. (egyébként a rendőr lány volt az egyedüli aki tudott kicsit
angolul a többiekkel a mutogatás és a angol szavak egyvelege alkotta a
kommunikációt). Végül kaptunk egy zárható irodát, aminek a kulcsát bezárás után
nekünk adták, és mondták, hogy „vigyázzunk rá mert csak egy darab van belőle”!
J

Most már semmi nem gátolt
meg meginduljunk mai célünk a Longmen Barlangok felé. Elképesztő mennyiségű és
kidolgozottságú buddha szobor egy hatalmas sziklafalból kivésve a Yi folyó partján.
Elképesztő mire voltak képesek az ősök időszámításunk szerint 200-300-tól
kezdve.. A párásság szokás szerint magas, így még nagyobb misztikusságot kapott
a hely. Ez volt túrán során az első helyszín ahol nem kellett rohanni, így
mindenki nyugodtan saját tempójában sétálhatott, fotózhatott, vagy
azonosulhatott a Buddha szellemével.

Mint néhány perc múlva
kiderült erre szükség is volt, Anikó és Zsolt intenzív kamera-keresésbe
kezdett, de nem lett meg. Valószínű a hely miatt is, mindenki megőrizte nyugalmát.
Még egy opció lehet, hogy az állomáson maradt nagy hátizsákokban maradt a
kamera, ami legutóbb a reggeli 346km/h-ás rekord sebességet vette fel.
Legrosszabb esetben a vonaton… Tetszett neki a száguldás!

Épp a templomot néztük mikor
az eső elkezdett intenzíven esni, így a szentély-t és a parkot már némileg
felületesebben néztük, majd visszaindultunk a város és az állomás felé, egy
tisztának látszó étteremben még ettünk egy igen jót, mielőtt a továbbra is
zuhogó esőben nekiindultunk az állomásnak. Miután a taxisok 20ért akartak
elvinni (idefelé 10 volt…) így inkább megvártuk a buszt, ami szumma 7Y-ért vitt
az állomásra, igaz 17 percet várni kellett az indulásra.

Két részre oszlottunk, a
csapat egyik része elment vásárolni 1-2 dolgot az éjszakai vonatra, Csengével,
Zsoltal, bementünk a csomagjainkat kiszedni az irodából, és ellenőrizni a
kamerát. Sajnos nem volt meg, így ismét irány az állomásfőnök. Miután
elmagyaráztuk, hogy melyik vonaton mi történt elővett egy Tetra jellegű
speciális mobil telefont és felhívta a vonatot. Ott meg is erősítették, hogy
megtalálták, kiszámolták, hogy este 9re tudna ideérni a kamera, a főnök az én
jegyemet át is írta volna a következőre, hogy meg tudjam várni a kamerát, csak
sajnos nekünk Zhengzhou-ból másik éjszakai vonat csatlakozásunk volt (ezt is
sikerült elmagyarázni). Hosszú ötletelés után oda jutottunk, hogy Shanghai-i
szállásunkra küldetjük DHL-el, mivel az összes szállás visszagazolás nálam van
kinyomtatva, így relative könnyü volt megadni a címet, a szállást azért felhívtam,
hogy vegye át a küldeményt; Szept. 28-án minden kiderül. Mikor vonatunk
érkezett az állomásfőnök a peronon meglátott, odajött és még bemutatkozott majd
kezet fogott velem: Köszönjük Chang Hai Po állomásfőnök úrnak a hatalmas
segítséget és hogy DHL-el utánunk küldi a kamerát. Mai Filozófiai kérdésem
következik: szerintetek hogy lehet az, hogy egy 1.3milliárd lakosú országban
nem tűnik el egy kamera 1 másodperc alatt, sőt néhány óra után meg is találjuk,
még sőt egy külön kis csapat ember azért dolgozik, hogy visszajusson hozzánk
minél hamarabb, majd végén a „majdnem legnagyobb” problémát az okozza, hogy a
DHL költség 150Y, nálunk meg csak 200Y van és nem tud visszaadni, a
legyintésünket meg nem is igazból érti… ???

Rám még egy „feladat” várt,
hogy a Zhangzhou-i csatlakozás során (ami 1 óra volt) kimenjek az állomásból,
megkeressem a Ticket Office-t és próbáljak jegyet venni Changsha és Guilin
között, kijutni kijutottam, sorra is kerültem, csak sajnos jegy nem volt, még a
vonathoz sem kellett nagyon rohannom.

Némi
fertőtlenítő szer és egy instant tésztaleves a vonaton annyira elálmosított,
hogy a blogírást reggelre halasztottam, hiszen úgyis 13:15-ig a vonaton ülünk
majd.

"Gaotie" Vonat
"Gaotie" Vonat
Hatalmas sziklafalba faragott Buddha
Hatalmas sziklafalba faragott Buddha
Szentély
A jólmegérdemelt leves… 🙂

 Az útvonal (itt van 1 kis hiba, mert a logger lemerült a vonaton, így mi tudjuk, hogy voltunk Changsha-ban a logger pedig nem!!!)
http://www.a-trip.com/tracks/view/61187

Website Pin Facebook Twitter Myspace Friendfeed Technorati del.icio.us Digg Google StumbleUpon Premium Responsive

2 Responses to Kalandok Napja – LuoyangLongmen

  1. Evi

    Haho,
    veletlenul talaltam ide, de nagyon megorultem neki, nagyon szorakoztato, mar-mar ott erzem magam, olyan “elok” a leirasok. Tovabbi jo utat es sok tartalmas elmenyt Nektek!

    S. Evi

  2. Sandor Maracsko

    Szia Evi,
    De orulok, hogy megtalaltad! 🙂 Nagyon regen hallottam feloled! Probalkozom a tobbi napon is feltenni beszamolokat az elkovetkezendo maradek kicsit tobb mint egy hetben!
    Koszi, hogy irtal!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *