You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.
Ma rövid blog lesz csak… Az
eső esett a hajós túrán rendíthetetlenül, persze a hegyek és a folyó ettől
sokkal misztikusabb lett! De a képek persze nem lettek olyan jók, mintha sütött
volna a nap. Nem csoda, hogy minden Kínai álom desztinációja Guilin és a Li
folyó! A megfázásom a vonat felső ágya miatt egyre rosszabb, már mindent beszedtem
amit lehet de nem javul, sőt talán inkább romlik… Visszafelé úton megálltunk az
itteniek szerint „igazi” Shangri La-nál, ami egy „jópofa” skanzen igazából.
Szálláson rövid szunyókálás után 1940-kor még elmentük egy kormorán halászatra
és a városnéző buszos túrára. Linda nevű idegenvezetőnk igazán kitesz magáért,
túránk során nagyságrendekkel vezet a többek előtt.
Holnap
0630-kor kelés, irány a teraszos rizsföldek utána a reptér és Shanghai.
Hajnali hat után érkezett
meg vonatunk Changsha városába, ahonnan 748-kor indult tovább másik vonatunk.
Az előző vonaton kifogtam a felső ágyat ahol a klíma pont a fejemre és a
hátamra fújta a hideg levegőt. Ha valaki Kínába megy mindenképpen tegyen meg
mindent, hogy elkerülje a hardsleeper felső ágyát, így meg tud úszni egy szép
kis megfázást!!!
A GPS logger persze Changsha
után lemerült, nem igazából értem, most 30 másodperc mintavételezésen van a
program azt írja így 120 órát képes működni, na ez a gyakorlatban nem így van…
A nappali vonat a túlélés
jegyében zajlott, forró leves, forró tea mivel itt három vagonban voltunk
szétszórva – örültünk, hogy egyáltalán volt jegy erre a napra – a többiekkel a
kommunikáció kicsit megszakadt. Néha desinficiálni jöttek át a többiek mivel
reggel sikerült beszereznem 500ml rizspálinkát! J Én egyébként nem is mentem fel az ismét felülre
szóló helyemre, inkább a folyosón ücsörögtem egy kis lenyitható széken. Egész
nap esett az eső, csak Guilin városa előtt maradt abba, aminek kifejezetten
örültünk! Szurkolunk, hogy a következő 2 nap (Li folyón hajózás és teraszos
rizsföld túra) esőmentes legyen.
Persze a délutánból elment
több mint egy óra a vasútjegy vásárlási próbálkozásunkkal. Eredmény: „no
ticket”, Shanghai-Tai hegy-Peking útvonalra egyszerüen nem tudunk sehol jegyet
venni, még 1 reményünk van, hogy majd Shanghai-ban mint induló állomáson
sikerül (alternatívaként néztem repjegyet, az látszólag van még egy csomó,
egész megfizethető áron…)
Gézától kaptam Oscillococcinum-t,
vicces hogy nála egy teljes gyógyszertár van, ami még homeopátiás
készítményeket is tartalmaz…
Itt már
este 10, annyira azért nem vagyok jól, bár a Youth Hostelünk bár része
kecsegtetően csalogat a továbbmaradásra, szerintem ma a blog és a képek
feltöltése után pihenni térek.
Changsha váróterem
Ágyjegy…
Az étkező kocsi. A "vonattúrám" során fedeztem fel
Ma a Yellow Dragon Barlang – helyi nevén Huanglong
Barlang – volt a tervben. Szállásunkon hatalmas Kínai szókincsükkel
megértettük, hogy kb. délután háromig otthagynánk csomagjainkat, szerencsére
megértették, így már csak a buszfogás volt hátra. Végül nagyon szuper volt –
igaz kicsi kitérőkkel – eljutottunk közvetlenül a barlang bejáratához. A Yellow
Dragon Barlang több leírás szerint Kína legnagyobb barlangja. A termek
hatalmasak igaz cseppkő nincs annyi mint pl Aggteleken az óriások termében.
Plusz 15Y-ért be lehet menni egy labirintusnak nevezett albarlangba, ahol
ténylegesen élő cseppkövek között lehet sétálni, ez tényleg egy szép rész volt.
Visszatérve szállásunkra összeszedtük csomagjainkat és elhagytuk a Nemzeti Park
kapuját, ezt a festői környéket. Zhangjiajie városban pénzváltás és késői ebéd
után mentünk az állomásra, hogy 1900-kor induló vonatunkat elérjük, ahol az
éjszakát töltjük.
Búcsúpillantás a Nemzeti Park felhőfoszlányos hegyeire
Yellow Dragon Barlang
Yellow Dragon Barlang
Yellow Dragon Barlang
Yellow Dragon Barlang
Kifőzde háttérben a vasútállomással… (na nem itt ettünk…)
A mai nap is leírhatatlan
volt, reggel Golden Whip Stream szurdokot jártuk be teljes hosszában (kb. 2
óra), hogy eljussunk az ingyenes nemzeti parki buszhoz, ami elvisz Tianzishan
felvonó alsó állomásához, ahonnan egy normál sípályákról ismert dopelmayer
kabinos felvonó repített 1200m magasságba, a hegy csúcsára. A látvány az egész
emelkedés alatt szenzációs volt, nem is tudtam merre nézzek! Utána kis buszozás
lefelé, majd egy pagoda ismét leírhatatlan kilátással – tiszta Avatar
feeling!!! Néhány ezer kép elkészült, nem is tudom leírni a látványt!
Itt a
csapatunk két részre oszlott, egyik része visszament busszal a felvonóhoz, majd
újra vissza a reggeli útvonalon, mi pedig az eredeti tervek szerint a „hullámvasút”
túra útvonalon haladtunk le, jó néhány karszt torony megmászásával1200m-ről kb.
650m-re ahonnan pedig egy nagyon vicces kis villamos haladt le a busz
parkolóig. A szurdokon immáron rekord idő alatt, 1:20 perc értünk át. Mivel
vége az őszi fesztiválnak már a „szokásos” étterem előtt kedvezményekkel
csalogattak be az étterembe ahol visszapótoltuk az elveszett kalóriákat és
ásványi anyagokat!
A mai nap egy egész napos
gyalogtúra volt. Szintben emelkedtünk 450m, majdnem függőlegesen, gyakorlatilag
lépcsőkön, mivel a hátsó úton mentünk felfelé így gyakorlatilag mentesültünk a
Kínai turisták tömegeitől és csak mi magunk tudtunk ismerkedni az őserdő
szépségeivel, flórájával, faunájával (miközben megpróbáltuk nem kiköpni a
tüdeinket!).
Emelkedés közben már látszottak
jelek arra, hogy a világ egyik legszebb táján túrázunk. Viszont amikor
felértünk a fennsíkra, elállt az összes lélegzetünk! A látvány gyakorlatilag
leírhatatlan. Nem is írnék róla többet, beszéljen néhány kép magáért!
A fennsíkon lévő kb. 3km
körtúra megszámlálhatatlan kilátóponttal szolgálja, hogy a memória kártyáink
igen nagy intenzitással teljenek!
A lefelé
vezető út – a normál út – már természetesen hangos volt az ünnep miatt
kiözönlött Kínai turisták miatt. Sebaj ezt a látványt olyan felejthetetlen
élmény volt, hogy bármit képesek vagyunk ezért elviselni! Még egy rövid
ismerkedés a Golden Whip Stream folyóval vacsora előtt és a mai nap is eltelt.
Hazafelé ismét találkoztam az ausztrál párral – Jenny & Richard – akik két
kisgyermekükkel (Hannah & Will) túrázták végig a Nemzeti Park egy másik
útvonalát és érdeklődve hallgatták a mi túránk beszámolóját.
Reggel eseménytelenül telt,
igaz, már fél héttől megindult a mozgolódást a vonaton, de ettől még nyugodtan
tudtam aludni tovább J.
Kb. fél kilenckor aztán a szükség nagy úr címen felkeltem és felfedeztem a
vonat legkisebb helységét, egész kultúrált…
Reggeli hozott keksz és
icetea, közben esik az eső rendíthetetlenül, a GPS logger eleme kimerült, nem
igazából igaz, a megadott óraszám amit a különböző loggolási intervallumoknál
ír. Ezen a szakaszon nem fogjuk tudni merre haladt a vonat! L
Egyre hidegebb is van, így
előkerült a nadrág szára és a polár pullóver is. A táj egész jópofa, elszórva
sok 1 emeletes ház, kis falvakba tömörülve, szép zöld erdős és mezőgazdasági
területek váltják egymást.
Még mindig vonaton, kis
városkák, falvak váltják egymást, Géza kihasználván a rendelkezésre álló időt
megborotválkozott!!!! A vonaton! Szerinted??? J
Na végre megérkeztünk
Zhangjiajie-be, az eső rendíthetetlenül esett, néhányan mondjuk ki sem léptünk
az állomásról, hiszen a legfontosabb a még hiányzó vasútjegyeink beszerzése
volt. Legalább is a próbálkozás… Végül nagyon jó sikerült, a meglévő jegyünket
is visszaváltottuk, és vettünk helyette egy másik vonatra – ami kb. 3 órával
később indul – hardsleeper (tehát alvó jegyet), majd másnap reggel egy másik
alvós vonattal megyünk tovább Changshatból Guilinbe. Ide a tervezetthez képest
így kb 7 órával később érünk, de legalább a tervezett napon belül érünk aminek
nagyon örülünk!!! Így alig borul a
program.
Miután a vasútjegyek
megvoltak, már csak a Zhangjiajie faluba járó buszt kellett megtalálni. Na ez
persze nem ment olyan egykönnyen mint ahogy a Lonely Planet irta, volt a 6-os
busz ami bevitt a MacDonnald’s-ig (aminek Csenge nagyon örült J ) utána sikerült megtalálni a faluba járó minibuszt
is a buszvégállomáson. Erről sajnos az ömlő eső miatt nem készült kép, pedig
érdemes lett volna J
A busz kb. 1 óra alatt megtette a 30km-t a faluba, mindenhol ahol valaki lengette
a kezét megállt a busz és felvette, vicces, hogy a sofőrön kívül van egy nő is
a buszon aki szedi a pénzt és eligazít. A szállást „gyakorlatilag” megtaláltuk
elsőre, csak mi hittük azt, hogy egy helyi szállás nepper próbálkozik megint
velünk, miután semmi foglalási papírt nem tudott felmutatni, én már gyanakodva
kerestem valami informátort a szomszédos szállásokon, mire hívtak a többiek,
hogy nagy nehezen előszedett valami foglalási e-mail-t. Mit mondjak nem egy
full komfortos lakosztály, de legalább melegvíz van, igaz csak este 20:00-21:00
között. J
Relative
korán nyugovóra tértünk a Hold Ünnep napján miután elfogyasztottuk a Moon
Cake-t és az előírt mennyiségű fertőtlenítő szert (=rizspálinka…) mert másnap
reggel nyolckori indulást terveztünk a várva várt nemzeti parkba, ahol néhány
hónapja az Avatar is járt!
Kelés ötkor, indulás hatkor
a szállásról a vonat 6:55-kor indul, a minibusznak alapjárata nem annyira, így
minden kereszteződésnél leáll a motor, egy emberként szurkolt a csapat, hogy
csak az állomásig bírja ki! Kibírta, mi néhány perc után a vonaton. OK akkor
definiálom a néhány percet: először is meg kell keresni az állomás utazási
bejáratát (általában ez az állomás épület közepe). Ott terelő kerítések között
kígyózva, jegyellenőrzésen átesve beléphetünk az állomásra, ahol azonnal egy
csomagátvilágítós biztonsági ellenőrzés következik. Ha ezen túljutunk meg lehet
keresni a vonat számára fenntartott várótermet (előfordulhat, hogy több vonat
számára jelölnek ki egy várót). Itt lehet megvárni a vonat megérkezését a
beszállítás felhívását, majd mikor hívnak újabb jegyellenőrzés a kapunál és
máris lehet menni a peronhoz a vonathoz, ahol már csak a mi kocsinkat kell
megtalálni! Igen logikusan van megcsinálva minden, relative gyorsan is működik,
aki nem utas az gyakorlatilag nem tud eljutni a vonat közelébe.
Következett egy 380km-es
szakasz, kb. – igen nem elírás – másfél óra alatt! A vonat rövid városból való
kijutás után rákerült a saját pályájára és máris elkezdett gyorsulni,
végsebesség: 347km/h. Azt hiszem ezzel megdőlt a földfelszíni sebesség
rekordom! Igen jó élmény volt ennyivel száguldozni, érezni persze semmit nem
lehetett a sebességből, a zaj pedig kb. annyi volt mint egy irodában, ahol
klíma ventillátorát hallani.
Mosolyogva szálltunk le
másfél óra száguldás után a G2016-os „Gaotie” vonatról LuoyangLongmen
állomásnál. Nagy csomagjaink a vállunkon, megcéloztuk a csomagmegörzőt, amit
zárva találtunk, Mégsem cipelhetünk mindent a Buddhista barlangok megnézésekor
ezért próbálkoztunk először a pénztáraknál (mivel ez volt a legközelebb…)
mondták, hogy csomagmegőrző az nincs, mire én, hogy ok, akkor legyen kedves a
walkie-talkieján hivja iziben az állomásfőnököt mert szeretnék beszélgetni
vele, hívta is. Na ő is azt mondta, hogy nincs, erre mondtuk, hogy számunkra
meglepő, hogy egy ekkora „hatalmasvadiújszép” állomáson ne lenne egy iroda ahol
délutánig le tudnánk depózni a cuccainkat, erre előkerült egy helyes rendőr
lány is, aki hihetetlen segítőkésznek mutatkozott, és megkérdezte mit is
akarunk ledepózni, mikor tudattuk, hogy csak ruhák akkor megnyugodott, is
részletesen kifejtette, hogy egyébként nem tudnak felelősséget vállalni a
dolgainkért. (egyébként a rendőr lány volt az egyedüli aki tudott kicsit
angolul a többiekkel a mutogatás és a angol szavak egyvelege alkotta a
kommunikációt). Végül kaptunk egy zárható irodát, aminek a kulcsát bezárás után
nekünk adták, és mondták, hogy „vigyázzunk rá mert csak egy darab van belőle”! J
Most már semmi nem gátolt
meg meginduljunk mai célünk a Longmen Barlangok felé. Elképesztő mennyiségű és
kidolgozottságú buddha szobor egy hatalmas sziklafalból kivésve a Yi folyó partján.
Elképesztő mire voltak képesek az ősök időszámításunk szerint 200-300-tól
kezdve.. A párásság szokás szerint magas, így még nagyobb misztikusságot kapott
a hely. Ez volt túrán során az első helyszín ahol nem kellett rohanni, így
mindenki nyugodtan saját tempójában sétálhatott, fotózhatott, vagy
azonosulhatott a Buddha szellemével.
Mint néhány perc múlva
kiderült erre szükség is volt, Anikó és Zsolt intenzív kamera-keresésbe
kezdett, de nem lett meg. Valószínű a hely miatt is, mindenki megőrizte nyugalmát.
Még egy opció lehet, hogy az állomáson maradt nagy hátizsákokban maradt a
kamera, ami legutóbb a reggeli 346km/h-ás rekord sebességet vette fel.
Legrosszabb esetben a vonaton… Tetszett neki a száguldás!
Épp a templomot néztük mikor
az eső elkezdett intenzíven esni, így a szentély-t és a parkot már némileg
felületesebben néztük, majd visszaindultunk a város és az állomás felé, egy
tisztának látszó étteremben még ettünk egy igen jót, mielőtt a továbbra is
zuhogó esőben nekiindultunk az állomásnak. Miután a taxisok 20ért akartak
elvinni (idefelé 10 volt…) így inkább megvártuk a buszt, ami szumma 7Y-ért vitt
az állomásra, igaz 17 percet várni kellett az indulásra.
Két részre oszlottunk, a
csapat egyik része elment vásárolni 1-2 dolgot az éjszakai vonatra, Csengével,
Zsoltal, bementünk a csomagjainkat kiszedni az irodából, és ellenőrizni a
kamerát. Sajnos nem volt meg, így ismét irány az állomásfőnök. Miután
elmagyaráztuk, hogy melyik vonaton mi történt elővett egy Tetra jellegű
speciális mobil telefont és felhívta a vonatot. Ott meg is erősítették, hogy
megtalálták, kiszámolták, hogy este 9re tudna ideérni a kamera, a főnök az én
jegyemet át is írta volna a következőre, hogy meg tudjam várni a kamerát, csak
sajnos nekünk Zhengzhou-ból másik éjszakai vonat csatlakozásunk volt (ezt is
sikerült elmagyarázni). Hosszú ötletelés után oda jutottunk, hogy Shanghai-i
szállásunkra küldetjük DHL-el, mivel az összes szállás visszagazolás nálam van
kinyomtatva, így relative könnyü volt megadni a címet, a szállást azért felhívtam,
hogy vegye át a küldeményt; Szept. 28-án minden kiderül. Mikor vonatunk
érkezett az állomásfőnök a peronon meglátott, odajött és még bemutatkozott majd
kezet fogott velem: Köszönjük Chang Hai Po állomásfőnök úrnak a hatalmas
segítséget és hogy DHL-el utánunk küldi a kamerát. Mai Filozófiai kérdésem
következik: szerintetek hogy lehet az, hogy egy 1.3milliárd lakosú országban
nem tűnik el egy kamera 1 másodperc alatt, sőt néhány óra után meg is találjuk,
még sőt egy külön kis csapat ember azért dolgozik, hogy visszajusson hozzánk
minél hamarabb, majd végén a „majdnem legnagyobb” problémát az okozza, hogy a
DHL költség 150Y, nálunk meg csak 200Y van és nem tud visszaadni, a
legyintésünket meg nem is igazból érti… ???
Rám még egy „feladat” várt,
hogy a Zhangzhou-i csatlakozás során (ami 1 óra volt) kimenjek az állomásból,
megkeressem a Ticket Office-t és próbáljak jegyet venni Changsha és Guilin
között, kijutni kijutottam, sorra is kerültem, csak sajnos jegy nem volt, még a
vonathoz sem kellett nagyon rohannom.
Némi
fertőtlenítő szer és egy instant tésztaleves a vonaton annyira elálmosított,
hogy a blogírást reggelre halasztottam, hiszen úgyis 13:15-ig a vonaton ülünk
majd.
"Gaotie" Vonat
"Gaotie" Vonat
Hatalmas sziklafalba faragott Buddha
Hatalmas sziklafalba faragott Buddha
Szentély
A jólmegérdemelt leves…
Az útvonal (itt van 1 kis hiba, mert a logger lemerült a vonaton, így mi tudjuk, hogy voltunk Changsha-ban a logger pedig nem!!!) http://www.a-trip.com/tracks/view/61187
Na a mai nap elég viccesen
indult. Gézával olyan szinten aludtunk el… A többiek ébresztettek,
gyakorlatilag a busz indulásának időpontjában. Két szerencsénk volt: a sofőr is
késett a busszal a dugó miatt és mi pedig képesek voltunk 7 perc alatt
indulásra készek lenni. J
Szerencsére a pandák is alszanak még korán reggel, sőt mint kicsit később
láttuk nem csak korán reggel! A minibuszban nekünk is sikerült ezek után a
pandákhoz vezető utat, őket meghazudtoló pózokban végig aludni!
Nagy szerencsénk volt.
Sikerült előcsalogatni őket, és hozni nekik némi friss bambusz ágat, amit
tőlünk 1-2 méterre fogyasztottak el láthatóan igen jóízűen. Sokkal jobb így
pandákat látni egy menhelyen, mint ha ez az állatkert lett volna, örültünk
döntésünknek, hogy ide jöttünk.
Lindának ma van a
szülinapja, dugiban készülünk mindenféle meglepivel estére…
Egy helyi kis étteremben
lefogyasztott ebéd, szénhidrát raktáraink feltöltését követően a Xi’an
városfalán kerékpároztunk 2.5 órát (kb. másfélre volt tervezve de egy defekt
közbeszólt…) Baromi nagy élmény egy kb. 14 km hosszú falon körbe kerékpározni
egy belső városrészt, kb. 10-20m magasságban. Az idő is szenzációs volt, sütött
végig a nap és 34 fok meleg volt!
Míg mi kerékpároztunk Linda
jegyvásárlással próbálkozott. Egyel közelebb jutottunk, egyet sikerült vennie.
A szálláson a kávézóban jött
össze a csapat, hogy megünnepeljük Linda szülinapját (persze ő ezt nem tudta,
hogy ezért gyűlűnk össze, hihi), volt meglepi torta és szuper holdünnepi Moon
Cake ajándék! J
Az este
során próbáltam az elmaradt blogírást némileg pótolni, mikor is előkerült a két
magyar hölgy akiről már hallottunk a szálláson, elkezdtünk velük beszélgetni
persze: nemrég mentek nyugdíjba így szerveztek maguknak egy száznapos Kína (+Vietnám
mivel max 90 napot lehet Kínában lenni egy belépéssel) túrát. Ők is igen szép
feszített program szerint, gyakorlatilag ténylegesen végigjárják Kínát. Itt is
szeretnék további jó utat és sok élmény kívánni nekik.
Mindenki megébredt elég
korán a vonaton (6:30 körül) és ezzel jól engem sem hagytak aludni, viszont
érdekes volt próbálkozni utastársainkkal beszélgetni, akik egy kukkot nem
tudnak angolul. A Lonely Planet China Phrasebook-ja némi segítséget jelentett,
de sajnos az ilyen általános beszélgetésekhez nagyon kevés segítség találjható
benne. Annyi kiderült, hogy utastársaink egy család, papa (1968as születésű),
mama, és két húsz éves lányuk, akik ikrek (tényleg hasonlóak, de nem mondtam
volna meg) az egyiknek holnap lesz az esküvője, egy rendőrhöz megy hozzá. Ők is
jól kikérdeztek engem, mikor születtem, mivel foglalkozom, és hogy családos
vagyok-e, ja meg persze, hogy honnan jöttünk, mivel magyarországot kinaul nem
tudjuk így maradt a rajz!. Lehet csinálni kéne egy ilyen általános
beszélgetéshez összeállított kis kézikönyvet???
Kata azt üzeni mindenkinek,
hogy annyira rossz volt a vonat, hogy életében nem aludt ennyit egyszerre (12
óra) J! mivel mást nem
lehetett csinálni! J
Amint kiszálltunk a vonatból
némileg felpörgött minden, mert mint kiderült, automatikusan vártak minket a youth
hostelből, sőt annyira, hogy le is szervezték nekünk erre a napra az agyag katonákhoz
vezető túrát. Megnyertünk magunknak mára egy enyhén katonás idegenvezetőt
szlogenje: „Hello! Excuse me!” A katonák igen hatalmas látvány. Önmagában az
hogy az ásatási területet egyszerűen befedték, így egy (vagyis inkább 3)
hatalmas csarnokká váltak. A mai buszon kb. 30an voltunk ténylegesen a világ
majd összes országából, megint érdekes emberekkel/életekkel lehetett
találkozni: egy pár ahol a lány német, magyar a mamája, de usában élt, egy
ausztrál nyaraláson ismerkedett meg angol pasijával aki ma már a férje, és úgy
döntöttek, hogy kitelepülnek Ausztráliába. Az oda vezető úton pedig megnéznek
mindent ami érdekes lehet, most épp Kínában töltenek annyi napot amennyi ideig
tetszik és van mit megnézni!
Az esténket Lindával a
vasútállomáson töltöttük, próbáltunk jegyet venni, na ez nem sikerült, viszont
ismét közelebb kerültünk a Kínai vasút kiismerhetetlen logikájához és a helyi
vasútjegy vásárlási szokásokhoz. Legalább is ebben bíztunk! Újabb próba holnap!
Visszatérvén
a hostelbe a többiek már tűkön ültek, hogy felfedezhessük környékünket este is,
esetleg harapjunk valamit az utcán! Így is lett, egy utcai „biciklis” árusnál
süttettünk magunknak tésztát zöldségekkel (kb. 6 Yuanért). Nagyon finom volt
(ÁNTSZ nem tudom mit szólt volna, azért hogy ne kelljen mosogatni, a normál
tányért beteszik egy steril nejlonba, arra teszik az ételt, majd a nejlont
kidobják róla, így mindig tiszta és steril minden! Kezdem én is elhinni amit
nem a kínaiak találtak föl az nem is létezik! J ) Pusztán
elővigyázatosságból néhány koktéllal fertőtlenítettünk még az éjszaka folyamán
Csengével a szállás bárjában (neve: Park Qin lehet like-olni a facebook-on,
full nemzetközi hely!).
Datongi szállodánk nagyon kellemes volt. Kedvünket már előre csak az egész éjjel ömlő eső szegte. Úgy látszik maradt még a monszunból erre a tájra is (egyébként csak egy normális hidegfront vonult át éjszaka, zivatarok és eső kíséretében, alapvetően jót is téve nekünk, de erről majd később…) Sikerült is volna egy nagyon jót aludni, ha nem kellett volna 6:15kor kelni. Pakolás, reggeli (merthogy az is volt a szállodában) után leraktuk csomagjainkat a szállodai megőrzőben, majd mivel az eső kezdett alább hagyni, a Yungangi barlangok buszos (értsd: tömegközlekedéssel) való megközelítése mellett döntöttünk (a szállodai taxisok legnagyobb bánatára J ). A recepciósokkal akkurátusan leírattuk kínaiul az átszálló végállomás nevét, a Yungang Shi Ku-t kínai karakterekkel, hogy csak lobogtatni kelljen. Előző nap délután óta próbáltunk pontos információt szerezni arról, mellik busz is visz oda, de 100%-ig hihető választ senki nem tudott adni (a Lonely Planet által elmített közvetlen 3-2 az nem létezett). Maradt tehát az állomásról induló 4-es busz a másik végállomásig (amit nem sikerült felismernünk, de a sörőr éber volt mert kb 1 megálló megtétele után megkérdezte „mi a rákot keresünk mi még itt???” és hatalmas karlengetésekkel letessékelt a buszról, mindamellett mutatta a visszafelé követendő irányt is. Egy kis reggeli séta Datong ezen kerületében úgyis ritkán ismételhető, így nem álltunk ellen! J Visszatérve a másik buszvégállomásra (amit úgy lehet elképzelni ha nálunk egy normál buszmegállóra gondolunk ahol kb 2 hete nem jött busz és néhány száz ember már összegyűlt) lobogtattuk papírunkat a felirattal és a busz számával (3-1) amire fel kéne szállnunk! Erre ők lelkesen „mondták”, hogy az éppen bent álló 17-es nekünk teljesen jó! Na ezt nem igazából értettük, de végül mellénk csapódott két egyetemista angol nyelvet már látott lány akik biztosították, hogy a 17-es márpedig jó lesz, sőt ők is azzal jöttek, fel is szálltunk vagy százan a hetven személyes buszra, de végül is jól éreztük magunkat, mert láttuk előttünk a célt, Buddha szobrait a barlangokban. Közben kikérdeztük, a lányokat, hogy mi is van a 3-1-es busszal? Azt mondták, hogy az éjjeli eső elmosott utakat, így az nem jár. Szóval igen, itt a városokban a csatorna az nem igazából ismert fogalom, ha esik az eső akkor az az utcán hömpölyög amerre csak akar, és ott áll meg bokáig, ahol éppen csak akar. Meg persze mossa le a fél domboldalt. Így részben nekünk nagyon jót téve mert levegő párássága jelentősen csökkent, így a látástávolság nőtt, sokkal szebb fotókat lehet készíteni, viszont veszélyeztette kijutásunkat azzal hogy elmosta az utat (hatalmas tócsákat még láttunk is amit mindenki próbált kerülgetni). Jó is lett volna minden már a 17-es buszon, amíg neki nem mentünk egy kisbusznak, így megálltunk az út közepén és vártunk, vártunk, vártunk. Mígnem meg nem untuk nagyon – a helyiek teljesen nyugodt viselkedését – és a várakozást. Leszálltunk erről a buszról próbáltunk taxit fogni. Egyet sikerült is relative gyorsan, de hetünknek kettő kellene… Segítőink még mindig velünk, megállt egy közepes busz amiről kiderült, hogy 3-1 (mégis tud járni), felpréseltük magunkat erre segítőinkkel együtt. Ezen a buszon is hatalmas volt a hangulat (szerintem)! J Leszállva az barlangok előtti elágazásnál már csak egy helyi nyitott minibusztranszferrel kellett eljutnunk a Barlangokhoz. Önkéntes kísérőink a bejáratig velünk voltak, nagyon megköszöntük nekik a segítséget, majd bementünk, hogy a Buddhizmus szellemisége megérinthessen minket. Az általuk rajzolt térképvázlat szerint kezdtük a bejárást (kárvolt… hallgatni kellett volna a Lonely Planet-re, mert ott az írták, hogy fordítva…) a kalandos buszozás miatt kissé rövidült időben. Mindenesetre egyik ámulatból estünk a másikba, Sakyamuni az 5. barlangban. Hatalmasságával nyűgözött le. A többi barlangban is rengeteg buddha szobor, a barlang kövéből kifaragva. A barlangokat tartalmazó fal látványa is egyszerűen csodás! (sajna a központ barlang szentélyekben lévő szobrokat pont nem lehetett fotózni (1-2 lopott kép talán sikerült). Úgy gondolom csapatunk bármely tagja nevében mondhatom, hogy mindenképpen megérte ezt a csodát megnézni, és visszaemlékezni három évvel ezelőtti túránkra ahol még közelebb voltunk a működő buddhizmushoz. Igazán kár, hogy nem úgy terveztük, hogy akár 1 teljes napot eltöltsünk itt. Jó lett volna leülni, élvezni a látványt és a gondolatokat!
Arról sem írtam még, hogy általában elég „érdekesen” nézek ki, hátamon a kis hátizsák (esőkabát, esőnadrág és a technika egy jó nagy része, netbook, töltők, hangrögzitő), elöl-oldalt pedig a karácsonyra kapott szuper fotós övtáska, ami nagyon jó, belefér mind a 3 optika, a mikrofon, a tartalék akkuk és a kártyák, nagyon örülök neki, hogy kaptam… , meg még persze viszem a kis statívot is (persze néhányan nem néznek teljesen normálisnak, de megnyugodtam mert pl. a falon is találkoztam hasonló „nem-normális” kollégával!
Visszafelé – a változatosság kedvéért – egy sokadik busszal (37-es) tértünk vissza Datongba, ahonnan már a jól ismert 4-es busszal, kb. a reggeli idő fele alatt már a szállásunkon is voltunk. Gyors ebéd (tésztaszeletelés forró vízbe…), a csomagok összeszedés után célba vettük az állomást, ahonnan a következő „szálláshelyünk” és a következő kb. 16 óra kötelező programja indult. Ezt a bejegyzést is erről a vonatról írom, helyi idő szerint 23:30 körül. Kalandok itt is voltak: kommunikációs próbák kínai utastársainkkal (honnan jöttünk, mikor születtem, stb.), szénnel működő vízforraló boiler, „nem annyira illatos lábú” – magyarul ROHADT büdős! utastárs Géza „kabinjában”, instant tésztaleves elkészítése és elfogyasztása szerintem ezekről majd a személyes beszámolókban. Most épp áll a vonat. Egyenletes horkolás és szuszogás hallatszik minden irányból, néha valaki elhalad a folyósón, rövid dudaszó és meg is indulunk, jaaa, hogy ez „……….. alsó” megállóhely volt! Jó éjszakát!
, meg még persze viszem a kis statívot is (persze néhányan nem néznek teljesen normálisnak, de megnyugodtam mert pl. a falon is találkoztam hasonló „nem-normális” kollégával!
